1001 Mozifilm

1966-ban, egy fiatal, 28 éves filmrendező munkája nyomán megszületett a Cseh mozgóképes újhullám egyik legkiemelkedőbb fekete-fehér filmje, a kedélyesen kellemes Bohumil Hrabal tolla nyomán lencsevégre rendezett Szigorúan ellenőrzött vonatok. A film alkotója, a mindig lelkesen öniróniát, a gyermekien naivnak ábrázolt világ buksiját szelíden simogató Jiri Menzel, 1968-ban magasba emelhette a Legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar-díjat, hogy aztán 1969-ben, ugyanezen címen a Golden Globe díjjal is megismerkedjen közelebbrél, kézrátétellel.

A még mindig önmagát kereső, a művészfilm és a kommersz, az igényes és az igénytelen között megállás nélkül ingázó, kiszámíthatatlan teljesítményt nyújtó, 53 éves, operatőr, filmrendező, filmproducer Sas Tamás, Szélcsend címmel elkészítette legújabb játékfilmjét. Ingmar Bergman Suttogások és sikolyok című alkotásának hatására, fiatal kora óta filmrendezőnek készülő, leginkább operatőrként sikereket elérő Sas Tamás, bergmani attitűdökkel felszerelkezve igyekszik maradandót alkotni legújabb, pszichológizáló, "dogmafilm" szagú munkájával.

A tehetséges, magyar származású, los angeles-i születésű filmrendező, Antal Nimród, a hazai készítésű Kontroll (2003) című, számos rangos elismerést hozó nagyjátékfilmje és az Elhagyott szoba (Vacancy - 2007) című amerikai horrorja után elkészítette második hollywood-i produkcióját, a Szállítmányt (Armored), melynek főbb szerepeiben Matt Dillon, Jean Reno jelennek meg a filmvásznon. Bár a film fogadtatása meglehetősen vegyesfelvágott, egy biztos, hogy Antal Nimród filmes karrierje tovább folytatódik a Predators (Ragadozók) c. amerikai produkcióval.


 

Harminc évvel azután, hogy a - sokak által szélhámosnak vélt - Lumiere fivérek, kinematografikus "dobozukkal" 1895. december 28-án, a füstös párizsi Grand Caféban megszülték a mozit, a vetítő vásznon keresztül, az ámulattól zsibbadozó vendégek orcájába röppentvén a pályaudvarra érkező néma gőzmozdonyt, 1925-ben, a festő, teoretikus, avantgard díszlettervező, Szergej Mihajlovics Eisenstein, az Ogyessza partjait hősiesen ostromló, a bolsevik propagandapatronokkal durrogtató Patyomkin páncélossal megteremtette a filmművészet örökértékű alaptételeit.

A 89 éves filmes legenda, Budapest díszpolgára (2001), a reneszánsz uralkodó, Mátyás király udvarába tekingetvén be, négy év hallgatás után, immáron alkotótársa, Hernádi Gyula nélkül, ismét koreografált egy jancsóit. Kalandor közreműködői segítségével, másfél órányi filmszalagra fordította ki fenekestől a töltőtoll kamerája által újraírt magyar történelem dicsőnek jegyzett korszakát. Jancsó Miklós kerek számhoz ért az Oda az igazság! című filmdrámájával, sorrendben a harmincadik nagyjátékfilmjét emelte le a számára oly sok dicsőséget hozó vágóasztalról.

A hidegháború különös, a félelem és a rettegésben tartás szülte mítosza volt, az amerikai elnök hóna alatt hurcibált dobozka, mely a célkeresztbe állított földrészek porrá zúzására volt hivatott jelet adni a világmegváltó hadigépezet számára, hogy jó csendőrként megregulázza az arra érdemes, szovjet módra civilizált barbár népséget, köztük az jó magyar ugaron nyargalászó elvtársakat. Az igyekvő Richard Kelly 1976-ba röpíti a nézőt, a hidegháború összeesküvéselméletekkel átitatott, a mit tudjuk mi ki van velünk és ellenünk egzisztenciális kérdéssel küszködő amerikájába.

 

A fiatalon elhunyt grafikus, novellaíró, rádióműsor-rendező, Huszárik Zoltán, csupán két nagyjátékfilm megkomponálásának erejéig kopogtatott be a magyar filmkészítés szűkre szabott ajtaján, hogy bebocsájtást nyerve, finomra csiszolva átnyújtson az egyetemes filmtörtélem színpadán, két gyémántkövet, a Szindbád (1971) és a nem sokkal halála előtt elkészült Csontváry (1980) című filmeket. A Bergmani mélységekbe merülő rendező filmjei a lélek igaz tükrei, melyeken a láthatatlannak tetsző apró levegővétel is szemmel érzékelhető lenyomatként jelenik meg.

A népművelő-könytárosból lett filmrendező, a 2007-es Panoráma című filmje után, elkészítette legújabb, a Céllövölde (1989) után talán legkülönösöbbnek mondható moziját, mely a húsz évvel ezelőtt született munkájához hasonlóan, szintén a fiatalok, a kamaszok lelkében kíván hozzáértőnek tetszően kotorászni, a betegeskedő világ torz és egyre görbébb tükrén keresztül ígyekszik megközelíteni az életkori sajátosságaik alapján, a torz világ elől öntudatlanul menekülő, tizenéves korsztályt.
 

Három férfi és egy mózeskosár (rendezte: Coline Serreau - 1985) alapszituáció gubancolódik össze-vissza, az elmúlt 25 évben immáron huszadjára, két ragyogó, de sokadik virágzását élő színész figuráin keresztül (John Travolta és Robin Williams) robbanó poénbombák gondosan megtervezett bevetésével, szünetmentes nevetést ingerelve orcánkra. A Vén csontok magyar címre keresztelt, Öreg kutyák című amerikai filmvígjáték, igazi pattogatott kukoricát majszolós, jéggel felvizezett kólát szürcsölős mozi, azért, hogy egy kicsit felolvadjunk a hideg téli hónapokban.

A valóságon túli álomvilág legújabb, két dimenzóban gondolkodó figuratív kifejező eszközeként jelentkezett a két világháború között, az egyént a művészetek fölé emelő, annak legbensőbb titkát nagyítóval fürkésző szürrealizmus színpadán, a film. Jeles képviselője, Luis Bunuel - egy életen át ívelő filmes pályáját, - a XX. század egyik legjelentősebb művészével, Salvador Dalival, az 1929-ben forgatott Andalúziai kutya című filmmel indította, melynek minden racionális határt átröppenő képkockáival beírták magukat a filmtörténelem nagy könyvébe.

Kockázatos dolog hollywood-i minták alapján kísérletet tenni magyar thriller film megalkotására, s még inkább az, ha a méltán tehetségesen tehetségtelen Dobó Kata főszereplésével forog a mozi, az átlag magyar film költségvetésből táplálkozva. Márpedig a filmkészítésben csodák nincsenek. A csoda, maga a film, esetenként már akkor is, ha elkészül, jöhet a taps, gyakran csupán a stábon belül, de ez még mindig több mint egy fájdalmas halálkeringő, 100 percen keresztül, a mozivászonra feszítve.

Amerika büszke hőse, gyermekek millióinak példaképe, az űrhajós, ki egy nemzet erejét hivatott egy testben és lélekben egyesíteni, a kontinensnyi ország himnuszát dúdolva, az elnök kézszorítását szinte érezvén űrruhája alatt, izzadó tenyérrel tűzi ki az amerikai zászlót az 51-es bolygóra, hol még ember előtte nem járhatott. Ember bizony nem is... A spanyol és angol filmalkotók 'találtak' egy helyet a világon, mely felett nem az ember az úr, egy helyet, ahol az ember - s nem véletlenül amerikai, - igazán kutyául érezheti magát. Ami azt illeti, ez kissé megnyugtató.

A 2002-ben két Oscar-díjat elnyerő,  A.I. - Mesterséges értelem című, Steven Spielberg film ötletgazdája, az a tabukat és a képi ábrázolás megszokott formáit döntögető, bronxi születésű, Stanley Kubrick, aki az amerikai amatőr filmes világból önerőből felküzdve magát, a sors "kegyetlensége" okán, még szinte kezdő filmesként rendezte meg 1960-ban a jól ismert Spartacus című "hollywoodi" megaprodukciót, hogy aztán soha többé ne tegyen ilyet. Termékeny munkásságának legkülönösebb darabja, az utópisztikus, s mégis kegyetlenül realista, 1971-es Mechanikus Narancs.

A színház és a film, a színész és a rendező határvonalán egyensúlyozó, esetenként bomlott szellemű (Jeles András: József és testvérei - 2003), gödöllői születésű Mundruczó Kornél, Térey János költő, író, műfordító írásából elkészítette a magyar "Dogville" (Lars von Trier - 2003) filmet, in ungarn, stílusosan egy lakótelepi közösség hervadozó életét kutatva, a színpad recsegő deszkái előtt dolgozó kamera sasszem objektíve előtt.

Újra Terry Gilliam lázban ég a filmes világ. A Gyalog Galopp (1975), a Brazil (1985), a 12 majom (1995), egyedi világot sugárzó kultfilmek nem kevés iróniával megáldott filmrendezője, a már megszokott úton járva, Doctor Parnassus és a képzelet birodalma című filmjévél, irreálisan szürreális, tátott szájjal átélhető mozit alkotott, a mozirajongók számára is jól ismert, igényesen megválogatott filmes csapatával. A francia-kanadai kalandfilm két órán át repíti a képzelet szárnyán a filmnézőt, kiszakítva őt a hétköznapiság szorító kényszerzubbonyából.

1989-ben filmtörténelmi eseménynek lehettünk tanúi. A mozivásznon megszületett és újraéledt a kissé megfáradt két dimenziós amerikai mítosz, képregényfigura, batman, a denevérember. Az egykor népszerű ifjúsági magazin, a Popcorn címoldalán és - közvetlenül La Toya Jackson szilikonmelleit követőn, - még hat színes oldalon csodálhattuk a szuperpáncélozott batman autót, Jack Nicholson eredeti mosolyát, Kim Basinger nőiességét, a batmankütyüket, a 35 millió dollárt, melyből elkészülhetett minden idők legjobb denevéres mozija.

A 2005. évi, 36. Magyar Filmszemle fődíját, Fekete kefe című filmjével elnyerő filmrendező, Vranik Roland elkészítette második játékfilmjét. Az Adás az elkövetkezendő hetekben, hónapokban több budapesti moziban is forogni fog, az előzetes kritika alapján a nézők 90 perc önküzdelemre számíthatnak a foghíjas mozisorok között. Vranik Roland egy, a korunk színpadán ábrázolt utópisztikus világba kíséri el a filmnézőt, hol magára hagyva elgondolkodhat a lét és nemlét határait összemosó virtuális valóság ártó szellemének égig érő paszujon is túlnövő hatalmáról.

A "nagyszerűen" sikerült magyar fordítású filmcímmel ellátott, Did you Hear About the Morgans? névre hallgató amerikai filmvígjáték, korántsem akkora blődli, mint a furfangos magyar filmcím választás. A jól ismert Hugh Grant és Sarah Jessica Parker által megformált filmes karakterek, tőlük szokatlan módon nem egy esetlenül bimbódzó szerelmi kapcsolat időnként egymáshoz közeledő, időnként egymást taszító pólusaiként vívják meg poénokkal átitatott szerelmi csatározásaikat a mozi színpadán.
 

1925-ben mutatták be az Amerikai Egyesült Államokban, Charles Chaplin harmadik egész estés nagyjátékfilmjét. A nagyvárosi kisember, a csavargó figuráját megformáló, 65 éves mozitörténelmet átölelő munkásságot megélt, kabaréénekes szülőktől származó filmes zseni, az angliai füstködös mulatók kopottas deszkáiról a filmtörténelem legnagyobb némafilmkészítőjévé nőtte ki magát az idők során.

Újabb filmmel jelentkezik a Debreceni születésű Hajdu Szabolcs a 2010. évi, februári 41. Magyar Filmszemlén, Bibliotheque Pascal címmel. A Macerás ügyek (2000), a Tamara (2004), a nemzetközileg is rendkívül nagy elismerést kiváltó Fehér Tenyér (2006 - Oscar-díjra jelölt film) rutinos, ám még mindig fiatalnak számító, úgynevezett "új- és utolsó generációs Simó Sándor" tehetség, a hazai terepen kívül, többek között Erdély meseszerű tájain forgatta lélegzetelállító munkáját.

A tomboló vietnámi háború ellenpontjaként jelentkező amerikai békejogi mozgalom különös világába kalauzolja el a nézőt az 1969-es híres-hírhedt woodstock-i össznépi egymáshozsimulás érzetével átitatott, legújabb, színes, amerikai, Ang Lee által rendezett, zenés filmvígjáték. A film, a kor szellemét idézve, 110 percen keresztül szögezi a moziszékhez a nézőt, a woodstocki-i fesztivál születésének különös történetét mutatva be.